Huh, nem is tudom, hol kezdjem! Hajnalban érkeztem haza Belfastból két hét után és kavarognak bennem az élmények. Hihetetlen gazdag programmal készültek a kurzusszervezők (International Study Programmes) – ezért is választottam annak idején a „Focus on Ireland” képzést.
Óráinkon, a Union Theological College-ban, a módszertani képzésen túl, betekintést nyertünk az ír oktatási rendszerbe és az ír irodalom, film, történelem és politika tudományokba. Tizenegyen vettünk részt a kurzuson: belga, francia, olasz, német, észt, szlovák és cseh kollégákkal együtt.
Belfaston kívül bejártuk Észak-Írország vidékeit: az északi partot és Derry-Londonderry környékét, sőt, ellátogattunk Írország fővárosába, Dublinba is.
Az élmények feldolgozása még javában tart, nehéz bármit is kiragadnom közülük, de az írek bonyolult, többértelmű kulturális és történelmi hátteréből fakadó vallási-politikai kettéosztottság, amely kézzel foghatóan van jelen az 5 méter magas, Belfast utcáin végig húzódó „Peace Walls” falakban és falfestményeken, megdöbbentő ellentétben áll az emberek segítőkészségével, barátságosságával és az utcákon tapasztalható biztonsággal és nyugalommal.
Írországi tartózkodásomat tovább fűszerezte, hogy családi elhelyezést kértem. Nem először döntöttem így, mert meg vagyok róla győződve, hogy úgy nyerhetek igazi betekintést egy kultúrába, ha módom van részt venni egy helyi család hétköznapi életében.
A sok beszéd helyett álljon itt inkább néhány, az utazásom során elkapott pillanat.
Szívesen látok minden érdeklődőt az őszi beszámolónkon (időpont később a honlapon), és örömmel válaszolok személyes kérdésekre is.
Alapi Zita, 2017.08.06.