A trapaniai tanfolyamon megtapasztaltam, mennyire fontos a tudatos stresszkezelés és a jól-lét ápolása pedagógusként. Megtanultam egyszerű légző- és relaxációs technikákat, amelyeket a saját óráimon is alkalmazhatok rövid szünetekben, hogy a gyerekek újra fókuszálni tudjanak. Különösen hasznosnak találtam a testtudatossági gyakorlatokat, amelyeket játékos formában a diákokkal is ki lehet próbálni. A vizualizációs gyakorlatok segítenek abban, hogy az irodalmi szövegekhez érzelmi szinten is közelebb kerüljenek. Megismertem olyan mindfulness-alapú módszereket, amelyek csökkentik a szorongást és elősegítik a figyelem fenntartását. A „pozitív nyelvezet” tudatos használata inspirációt adott ahhoz, hogy az óráimon több bátorítást és megerősítést adjak a tanulóknak. Az érzelemfelismerő játékokat közösségépítő tevékenységként is be tudom vezetni. A nevetőjóga és a biodanza élménye megmutatta, hogy a mozgás és a játék felszabadító hatása az osztályteremben is hasznosítható. Megismertem egyszerű rajzos, művészeti alapú gyakorlatokat, amelyekkel a gyerekek is könnyen levezethetik a feszültséget. A figyelem irányítását segítő technikákat akár versértelmezés közben is beépíthetem a tanításba. A tudatos jelenlét gyakorlása a diákok olvasási élményét is mélyítheti. A különféle légzőgyakorlatokat az órák elején vagy végén is alkalmazhatom, hogy a gyerekek ráhangolódjanak a tanulásra. A tanultak segítenek abban, hogy a stresszt ne ellenségnek, hanem kezelhető jelenségnek lássam. Úgy érzem, a tanfolyam után több eszközöm van arra, hogy magyartanárként ne csak a tudás átadását, hanem a gyerekek érzelmi jól-létét is támogassam.
Lucza Nóra