„Life was like a box of chocolates. You never know what you’re gonna get.”
” Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod mit veszel ki belőle.” ( Forrest Gump )
Azt hiszem ez az idézet fejezi ki legjobban az érzéseimet, gondolataimat az augusztus 6.és augusztus 19. között eltelt 2 hétről.
De kezdjük az elején. 2017. augusztus 6-án reggel repültem Skócia fővárosába, Edinburgh-ba. Az érzelmeim vegyesek voltak: kíváncsiság, kalandvágy, és persze aggodalom, félelem az ismeretlentől. Délután érkeztem meg, az időjárás tipikusan ” skót” volt: hűvös, borús, esős. ( Az itthoni forróság után igazán üdítő volt.) A család, akiknél laktam, nagy örömmel fogadott. Mivel Susannak több szobája is van, így együtt laktam egy japán lánnyal / közgazdaságtant tanul az Edinburgh-i egyetemen / és az első héten két német lánnyal, akik angol nyelvtanári képzésen vettek részt.
Hétfőn volt az első tanítási nap. A csoporttársaim között volt 3 spanyol, 3 lengyel, 2 cseh, 2 orosz. (Ekkor döbbentem rá, hogy az anyanyelvemet 2 hétre „elfelejthetem”.) Fantasztikus csoport jött össze ! A tanárunk Agnes türelmes, kedves, jó humorú. Minden nap 9-15 óráig voltak óráink, de a jó hangulatnak köszönhetően gyorsan elteltek. A képzés neve, amin részt vettem, CLIL ( Content and Language integreted Learning) Lényege, hogyan tanítsunk angol nyelvet különböző tantárgyakon keresztül.(ének, rajz, matematika, környezetismeret, történelem, fizika stb.) Ez a módszer fantasztikus! A gyerekek játékosan, főleg csoportmunkában dolgozva tanulják meg az adott tantárgy szókincsét, szófordulatait. Igazán tetszett, hogy fejleszti a tanulók önálló, logikus gondolkodását, következtetési képességét, kreativitását és team munkáját. Mindegyik CLIL órának kapcsolatban kell lennie a valós élettel, így nem csak elmélet, hanem gyakorlat is egyben.
És most Edinburgh! Az, hogy a város gyönyörű, nem a megfelelő szó. Elvarázsolt! Gyönyörű parkok, rengeteg zöld és régi épületek. Az itt élő emberek vendégszeretőek, vidámak, segítőkészek. Egy-két nap kivételével napsütéses idő volt. Kell ennél több?! 🙂
Edinburgh központja a régi város. Itt bármerre fordul az ember, lát valamit, aminek története van. A Royal Mile ( High Mile) út köti össze az Edinburgh Castle-t a Queen’s Gallery-vel. Ezen az úton rengeteg üzlet, nevezetesség található, s ez a FRINGE (művészeti fesztivál) központi helye. Nem messze innen helyezkedik el a Hollyrood Park, itt látható a Skót Parlament; az Arthur’s seat, ez egy vulkanikus eredetű hegy, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. A közelben van Calton Hill ( szintén egy hegyecske, inkább domb), ami a világörökség része. Itt kell megjegyeznem, hogy a városban nagyon-nagyon ritka a vízszintes út.
A rengeteg nevezetesség, látnivaló közül még kettőt említenék. Az egyik Grayfriars Bobby. Ő egy kutyus, aki 1858-1872 között őrizte gazdája sírját. E tette miatt lett nemcsak a hűség, hanem a város egyik szimbóluma is.
A másik Rosslyn Chapel. Edinburgh-tól kb. 15 km-re fekszik Roslin falucska, s itt található ez a régi templom. Annyira lenyűgöző, és annyi titok övezi, hogy a Da Vinci kód című filmben is látható.
Nagyon sokáig tartana mindent elmesélnem, de az őszi beszámolón megpróbálom ezt a lehetetlen küldetést teljesíteni, és szeretettel várok mindenkit, akinek felkeltettem kíváncsiságát. S visszatérve a beszámolóm elején található idézethez: ez volt az egyik legfinomabb bonbon, amit valaha ettem.
Ozsváth Kati
